Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Féreglyukak

2010.09.06

Alapok

 Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A jelenség neve azóta is Einstein-Rosen‑híd. Ezeknek kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, ezenkívül instabil, és gyorsan pontszerű szingularitássá válik.

Az 1960-as években John Archibald Wheeler és Robert Fuller számításai szerint a féreglyuk olyan gyorsan omlik össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át.

 A kétirányú féreglyukak elméleti alapjait Kip Thorne és diákjai dolgozták ki 1985-ben.

 A téridő állapota a Nagy Bumm utáni 10−43 másodperccel (ezt nevezik Planck-időnek, amikor a négy alapvető kölcsönhatás még nem különült el egymástól) egyfajta turbulens, felfújódásban lévő habra hasonlított, amelyben a buborékokat kvantummechanikai bizonytalanságok uralták. Ebben az időszakaszban az Univerzum négydimenziós gömbhöz hasonlított. A születő féreglyukak a gömbfelszín különböző pontjait kötötték össze kitüremkedések formájában. Átmérőjük megegyezik azzal a távolsággal, amelyet a fény a Planck-időig képes volt megtenni, ami 10−33 centiméter. A Világegyetem a tér buborékjaiból áll, amely buborékok felszínét önmagával és más buborékokkal féreglyukak kötnek össze.

 

Létrehozása 

 A Világegyetemben érvényesül a Heisenberg-féle határozatlansági reláció (vákuumfluktuáció). A vákuumot úgynevezett kvantumhab tölti ki, amelyben féreglyukak ugorhatnak elő a semmiből, majd tűnnek el. Ezek az úgynevezett kvantum-féreglyukak kicsik és instabilak. Féreglyuk létrehozásához negatív energia szükséges, mivel a pozitív energia mindig pozitív térgörbületet hoz létre. A negatív térgörbület körülbelül a háromdimenziós nyeregfelülethez hasonlítható. Nagyméretű és stabil féreglyuk létrehozásához a szükséges negatív energiasűrűségre 5·1036 N/m² adódik, nagyjából ekkora a nyomás egy nagytömegű neutroncsillag magjában. Emellett kell még hozzá a Jupiter tömegének legalább 71%-a. A stabilitás problémája ezzel még mindig nem megoldott.
 

Krasnyikov szerint a féreglyuk fenntartásához és felpumpáláshoz szükséges negatív energiát maga a féreglyuk is létrehozhatja, pontosabban a körülötte kialakuló, negatív görbületű téridőszerkezet vákuumfluktuációi termelhetik egy önmagát erősítő folyamatban. Eszerint tehát van lehetőség átjárható és stabil féreglyuk kialakulására.

 

 forrás: wikipedia